2020.02.25.

Tolle, lege! Vedd és olvasd! – bibliavasárnapra

Szent Ágostonnak a negyedik és ötödik század fordulóján különleges élménye volt. Édesanyja, Mónika három évtizedes imádsága után Isten elkezdett szívében munkálkodni. Egy alkalommal gyerekeket látott játszani, akik refrénszerűen kiáltozták: „Vedd és olvasd!” A korábban feslett életű Ágoston Teremtőjének biztatását hallotta az ifjak szavában: vedd és olvasd – a Szentírást. Nem tétovázott, hanem felcsapta az Újszövetségben Pál apostol rómaiakhoz írt levelét, ahol ezt olvasta: „Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.” (Róm 13,13–14) Így indult el Ágoston lelkében a Krisztushoz fordulás. Mert vette és kinyitotta, aztán olvasta és szívében forgatta az Igét. Később teológiát tanult, majd korának egyik kiváló tudósa és Hippo városának püspöke lett. Ez a Biblia sajátos értéke és áldása életünkben. Azóta sokszor megismétlődött Ágoston (Augustinus) esete.

A bibliavasárnap ezért fontos protestáns egyházainkban. Reménnyel tölt el bennünket. Nem hiába olvassa azt az utánunk következő nemzedékek sora, gyermekeink és unokáink. Az ősi igékkel maga Isten keresi és szólítja meg őket és mindnyájunkat.

Persze a Bibliát irodalmi alkotásként is érdemes kézbe venni. Az Énekek éneke a héber szerelmi költészet egyik remeke. Metaforái rendkívüli képies erővel fejezik ki a szerelmes ifjú vágyakozását jövendő párja után, s ma is érthető nyelven szólaltatják meg az érzelmek gazdagságát és szépségét, a másik iránti hűséget. Pál apostolnak a szeretet himnusza (1Kor 13) a görög nyelvű irodalom páratlan szépségű alkotása. A Példabeszédek könyve minden korban érvényes filozófiai mélységű gondolatokat párosít pedagógiai felismerések bölcsességével.

Az Ószövetség a választott nép, a zsidóság történetét mutatja be évezredes léptékben, s őszintén leírja a kiválasztott vezető személyek bukásaik ellenére is megvalósult Istenhez való visszatérését. Az Újszövetség a kereszténység kezdeti történeti könyveként is forgatható.

Sokan a Bibliát erkölcsi törvények gyűjteményének tekintik. Van ebben igazság, elég, ha a Tízparancsolatra vagy Jézus kettős nagy parancsolatára és a hegyi beszédre utalunk (Mt 5–7).

A Biblia azonban első renden a hit és üdvösség könyve. Isten kegyelmes jelenlétét és történelemformáló munkáját mutatja be választott népe és vezetői életében, s közben előkészíti a világ minden népe – köztük a mi – megváltásunkat is a megígért Messiás eljövetelével, aki nem más, mint Jézus Krisztus. Benne van életünk és örök életünk. Így vesszük fontolóra Jézus szavait: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mt 16,26) Hogy ez a kár be ne következzék, olvassuk az Írást minél gyakrabban. Sokan a protestáns egyházak híveiként naponta a Bibliaolvasó Kalauz vagy az Útmutató alapján teszik ezt. Feljegyezte a történelem, hogy Bethlen Gábor erdélyi fejedelem huszonhatszor olvasta végig a Bibliát, nagy örömét lelte benne. Voltaire, a francia felvilágosodás egyik vezető filozófusa sokat gúnyolódott a Biblia ellen. Úgy vélte, hogy a Biblia napjai meg vannak számlálva. Ma pedig Isten humoraként abban a házban, ahol Voltaire ezt kijelentette, bibliaterjesztő társulat működik. Igaz, bizonyos feljegyzések szerint Voltaire késő öregségében maga is így kiáltott fel: „Mégis te győztél, Galileai (Jézus)!”

Napjainkban több mint háromezer nyelven olvasható a teljes Biblia vagy annak valamely könyve. A legolvasottabb könyv a világon.

Hogyan kezdjük el olvasni a Bibliát? Örömmel! Ahogy izgalommal vesszük kézbe édesanyánk levelét vagy látjuk e-mail üzenetét, úgy vegyük kézbe a Szentírást is, amelyből maga Isten szól hozzánk. Érdemes Márk evangéliumával kezdeni és a Zsoltárokat olvasni. Aztán később az Ószövetség szövevényes ösvényeire is ellátogathatunk. Kérdéseinkkel bátran forduljunk a Biblia világában jártas testvéreinkhez, vagy vegyünk kézbe szakirodalmat. Méltán mondja Luther: a Biblia bölcső, amelyben megtaláljuk a Gyermeket, Jézust, ha kibontjuk a pólyából. Nem a pólya a fontos, hanem maga Krisztus. Őt kell hallgatnunk, hogy ránk találjon és megszólítson.

D. Szebik Imre
nyugalmazott evangélikus püspök,
a Magyar Bibliatársulat elnöke

Reformátusok Lapja, 2013. március 3.