2017.10.20.

Haladó szint, 2. hét

(…)
Az szent Sionról megemlékezvén,
Kinél gyönyörűségesb hely nincsen.
Az nagy búnak és bánatnak miatta,
Hegedűnket függesztettük fűzfákra.

Azkik minket fogva tartottak, kértek,
Hogy valamit hegedülnénk nékiek,
És mondanánk sioni éneket,
Felelvén mondtuk: Miképpen lehet?
Hogy dicsérhetnénk az Úr Istent vígan
Énekelvén ez idegen országban?

(Szenci Molnár Albert)

Melyik zsoltár parafrázisa ez?
(2. vers, 5. szó)

 


Luther Márton egyszer bevallotta, hogy húszéves koráig még csak nem is látott Bibliát. A következő húsz évében pedig nem csak megismerte, de héberből és görögből lefordította németre az Ó- és az Újszövetséget is. 1530-ban így írt a fordításról:

„Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy a tőlem telhető legnagyobb hűséggel és szorgalommal dolgoztam, hamis gondolatom soha nem volt – mivel egyetlen tallért sem kaptam vagy kértem érte és nem is nyertem vele. Tudja az Isten, az én Uram, hogy nem kerestem a magam dicsőségét sem, hanem a jóravaló keresztyéneket szolgáltam vele az Ő dicsőségére, az Övére, aki odafenn trónol, és aki a nap minden órájában annyi jót cselekszik velem, hogy tolmácsoltam volna bár ezerennyit, ezerszer ekkora szorgalommal, mégsem volnék méltó arra, hogy akár egy óráig is élhessek vagy egészséges szemem legyen.”

Luther Márton arcképe