2017.08.20.

Középszint, 2. hét

„Ez mi munkánkat [ti. a magyarra fordított Bibliát] pedig … nagyságtoknak és kegyelmeteknek dedikálom. Nem hogy kételkedném abban, hogy az Isten könyvének méltósága nem lenne önmagában, hanem hogy nagyságtokat és kegyelmeteket felindítanám az Szentírásnak olvasására és abban az drágakőnek megkeresésére, melyért embernek minden marháját [mindenét] is el kell adni. (Máté *****) … Nagyságtokat és kegyelmeteket kérem, ez mi munkánkat vegyék jónéven, és azzal éljetek az nagy Istennek dicsőségére és tulajdon lelketeknek idvességére.”

(Károli Gáspár)

Máté evangéliumának melyik fejezetében olvashatunk arról a kincsről, amelyre a szerző utal? 
(16. vers, 5. szó)

 


Luther Márton egyszer bevallotta, hogy húszéves koráig még csak nem is látott Bibliát. A következő húsz évében pedig nem csak megismerte, de héberből és görögből lefordította németre az Ó- és az Újszövetséget is. 1530-ban így írt a fordításról:

„Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy a tőlem telhető legnagyobb hűséggel és szorgalommal dolgoztam, hamis gondolatom soha nem volt – mivel egyetlen tallért sem kaptam vagy kértem érte és nem is nyertem vele. Tudja az Isten, az én Uram, hogy nem kerestem a magam dicsőségét sem, hanem a jóravaló keresztyéneket szolgáltam vele az Ő dicsőségére, az Övére, aki odafenn trónol, és aki a nap minden órájában annyi jót cselekszik velem, hogy tolmácsoltam volna bár ezerennyit, ezerszer ekkora szorgalommal, mégsem volnék méltó arra, hogy akár egy óráig is élhessek vagy egészséges szemem legyen.”

Luther Márton arcképe