A reformáció korának bibliafordításai
Magyarországon a korszak első nyomtatott fordításai közül fontos Komjáthy Benedek “Az Szent Pál levelei magyar nyelven” (1533) című műve és Pesti Gábor Új Testamentuma (1536), amely valójában csak a négy evangéliumot jelentette. Mindkét fordítóra erősen hatott a Rotterdami Erasmus által megtestesített humanizmus eszménye: Komjáthy nem csak Pál apostol leveleit közli magyarul, de velük együtt Erasmus magyarázatait is, Pesti Gábor pedig ifjúkorában II. Lajos király udvarában a híres Corvinák között nevelkedett, és az evangélium-fordítással egy időben kiadta Aesopus meséit is magyar nyelven, majd két évvel később hatnyelvű (latin, francia, olasz, német, cseh és magyar) szótárát.
Sárvárott, a vár melletti parkban kőtábla emlékeztet – az ugyancsak kiváló humanista – Sylvester János fordítására, az ott készült első teljes magyar nyelvű Újszövetségre (1541), amelyet a büszke fordító veretes magyar disztichonokban írt bevezetővel látott el:
“Próféták által szólt rígen néked az Isten
Azkit igirt, ímé vígre megadta Fiát (…)
Azki zsidóul és görögül és vigre diákul
Szól vala rigen, szól néked az itt magyarul.”
Ebben az ajánlásban egyébiránt az első magyar időmértékes verset tisztelhetjük.
A kolozsvári nyughatatlan lelkipásztor, Heltai Gáspár, aki lutheránusból előbb református, végül unitárius lett, tudós társaságot gyűjtött maga köré, akikkel áttanulmányozva a rendelkezésre álló addigi magyar fordításokat, egy majdnem teljes bibliafordítást (1551-1556) készített. Heltai különös érdeme, hogy jóllehet német anyanyelvűként született, mégis oly tiszta magyarsággal írt, hogy helyesírása hosszú évekig meghatározta a protestáns bibliafordítások nyelvezetét.
Méliusz Juhász Péter a magyar református reformáció hatalmas alakja volt, kiváló teológus, harcos hitvitázó, határozott püspök és egyházszervező. Ugyanakkor termékeny szerző is volt, akinek több mint negyven műve jelent meg nyomtatásban, köztük 1567-ben egy teljes Újszövetség-fordítás.
GALÉRIA
