A protestáns új fordítású Biblia
Az új fordítás története
Czeglédy Sándor a második világháború alatt lefordította a teljes Bibliát. 1947-ben a Brit és Külföldi Bibliatársulat már foglalkozott egy új Károli-revízió gondolatával, s kézenfekvőnek látszott, hogy az egyik kiindulási pont – a Károli szöveg mellett – a nemrég elkészített Czeglédy-fordítás legyen. A politikai hatalomátvétel a Brit és Külföldi Bibliatársulatot mint nyugati szervezetet az ország elhagyására késztette, ezért a magyar nyelvű Biblia gondozásának felelőssége (annak anyagi eszközeivel és a revideált Károli Biblia szövegével együtt) a legnagyobb magyar protestáns egyházra, a reformátusra maradt. A reformátusok ökumenikus szellemben kívánták kezelni a kérdést, ezért kezdeményezükre 1949-ben létrejött – négy másik protestáns és az Ortodox Egyház közreműködésével – a Magyar Biblia Tanács.
Az MBT folytatni kívánta a Károli-revízió munkáját, ezért egy főként református és evangélikus tudósokból álló csoportot bízott meg a Czeglédy-hagyaték megvizsgálásával és értékelésével, s ha lehetséges, annak alapján egy új revízió elkészítésével. 1951 és 69 között jelentek meg sorban azok a próbafüzetek, amelyek a készülő revízió szövegét tartalmazták. A hozzászólások, bírálatok és nem utolsó sorban saját tapasztalataik alapján a bizottság munkatársai a következő megállapításra jutottak: “A Károli Biblia revíziója nem folytatható tovább a Károli-szöveg jellegzetességeinek elvesztése nélkül, helyesebb volna egy, a kötöttségektől mentes új fordítást készíteni.”
Az új fordítás munkálataiba a bibliafordító szakembereken kívül bevonták az érdeklődő magyarországi és határon túli lelkészeket, teológiai tanárokat, külföldi szakprofesszorokat, valamint a fordítást szakmailag és anyagilag egyaránt felkaroló Bibliatársulatok Világszövetségének fordítási szakembereit (pl. Eugene A. Nida professzort). 28 év elteltével, 1975 tavaszára elkészült a fordítás. A MBT már 1979-ben meghirdette az új fordítás revízióját. A revízió készítői három szempont szerint vették figyelembe a szakemberektől és laikus bibliaolvasóktól érkező sok száz javaslatot, észrevételt: tartalmi, stiláris és nyomdahiba javítások. A revideált új fordítású Biblia 1990-ben, a Vizsolyi Biblia 400. születésnapján jelent meg. A változatlan formában ma is kiadott 1908-as revideált Károli mellett ez lett a legelterjedtebb, hivatalossá nyilvánított bibliafordítás protestáns és ortodox körökben.
Az új fordítás elvi háttere
A fordítók azzal az elhatározással láttak hozzá a munkához, hogy az új bibliafordításnak szöveghűnek kell lenni, nem betű szerint, hanem tartalmi tekintetben. Meg kellett próbálniuk a magyar köznyelv emelkedett szintjén fordítani, kerülve az érthetetlen héberes, arámos, görögös vagy latinos nyelvi fordulatokat, valamint a már nem használatos magyar igeidőket. Ugyanakkor a szövegezésnél tekintettel kellett lenniük Károli Gáspár szövegére olyankor, ha liturgikus használatban meghonosodott szövegekről, közismert bibliai igékről volt szó. Nem volt tehát könnyű dolga a fordítóknak: úgy kellett új fordítást készíteniük, hogy közben folyamatosan tiszteletben kellett tartaniuk a gyakorlat által “szentesített” szövegrészeket. A fordítók munkáját a végső fázisban nyelvi lektorok is korrigálták, köztük B. Lőrinczy Éva, a MTA Nyelvtudományi Intézetének osztályvezetője.
A protestáns új fordítás már születése pillanatától kezdve és azóta is folyamatosan viták kereszttüzében áll, ami teljesen érthető és elfogadható egy olyan örökség átvétele után, mint amilyen a Vizsolyi Bibliáé. Az új fordítás azonban nem “leváltotta” a Károli-fordítást, csupán egy újabb korszak újabb nyelvi kihívásaira adott válasz kívánt lenni – a Biblia üzenetének magyar nyelvű tolmácsolásával.
Minden korszak keresztyénségének megvannak a maga revíziói és – ha kell – új bibliafordításai. Tökéletes, és ezáltal örök időkre változatlanul hagyandó bibliafordítás ugyanis nem létezik. A Biblia szövegének élővé és érthetővé tétele ezért minden keresztyén generáció saját és át nem hárítható feladata marad.
Dr. Pecsuk Ottó
főtitkár
GALÉRIA
