Zsoltárokkal Isten felé
Szeretettel üdvözlünk a játékban 😊
Íme, néhány segítség a sikeres feladatmegoldásokhoz:
Negyedik heti feladványok (pdf)
Harmadik heti feladványok (pdf)
Második heti feladványok (pdf)
Mi az a kereszthivatkozás? (pdf)
4. HETI FELADVÁNYOK (16.–20.)
Isten szabadításai (Izráel népének és tagjainak egyéni életében egyaránt) újra és újra felmerülnek a jeruzsálemi templom felé tartó vándorút során, majd Isten mélyebb megismeréséhez, alázathoz, békességhez és bizalomhoz vezetnek el.
(16) Zsolt 129 – Hiszem, hogy újra megteszed!
A Zsolt 129-ben a zsoltáros emlékezteti Izráelt, hogy kezdettől fogva milyen sokat sanyargatták, mégsem bírtak vele. Isten igazságos és hűséges, sohasem engedte, hogy választott népét megsemmisítsék. A múltban megtapasztalt csodálatos szabadításokra építve, a zsoltáros meggyőződéssel vallja, hogy Isten a jövőben is meg fogja menteni Siont (Izráel népét) ellenségei kezéből.
Isten kapcsolatot keres velünk is, elkötelezi magát mellettünk és ragaszkodik hozzánk. Természetesen vannak akadályok és megpróbáltatások, de ő Krisztusban velünk van, és kitart mellettünk, hogy mi is ki tudjunk tartani mellette. Lássuk eddigi utunkat az áldások útjaként, amelyen Urunk hűségesen mellettünk volt, sőt a jövőben is velünk lesz!
Olvasd el ezt a zarándokéneket*. Hogyan utal a zsoltáros az alábbi versben Isten szabadítására? „De igazságos az Úr: elvágta a bűnösök _____.”
A kihagyott szót írd be a Táblázat 16. oszlopába.
* A választ megkeresheted
- a Bibliában (Revideált új fordítás, RÚF 2014), vagy a
- https://abibliamindenkie.hu/ oldalon. (Amikor már megnyitottad a keresett fejezetet, a jobb felső sarokban lesz egy Olvasási beállítások gomb. Itt beállíthatod, hogy az oldalt pl. versszámokkal és hivatkozásokkal szeretnéd olvasni. Legközelebb már így fog megjelenni J); vagy a
- https://szentiras.eu/RUF oldalon.
(17) Zsolt 130 – A mélyponttól a bizalomig
„A mélységből kiáltok hozzád, Uram!” (Zsolt 130,1) A vándor, aki már túlhaladt az út felén, mélyponthoz érkezik. A legnagyobb nyomorúságát most már nem a körülményeiben vagy az ellenséges világban látja, hanem a saját bűnösségében. A Zsolt 130 szerzője nem tagadja küszködését, nem hallgatja el, nem próbálja kisebbíteni vagy magyarázgatni. Megvallja bűnösségét, és Istenhez könyörög szabadításért. Rá figyel, és bizakodva vár, mint ahogy éjjel az őrök.
A hullámvölgyeknek, mélypontoknak, a fájdalomnak igenis van helye és célja az életünkben. Nagyon is létező valóság, amivel jó, ha őszintén szembenézünk, és hittel Isten elé tárjuk. Megéljük, és vele együtt küzdünk meg a nehézségekkel – miközben hisszük, hogy semmi sem választhat el Istentől, sőt most még közelebb kerülhetünk hozzá. Ahogy a zsoltáros, mi is tudhatjuk, hogy a sötétség nem tart örökké, mert az utolsó szó Istené és a megváltásé.
Olvasd el az online Bibliában (https://abibliamindenkie.hu/) a Zsolt 130-t. Kattints rá az utolsó vers utáni kereszthivatkozásra. Az alábbi képen ezt kitöröltük és kérdőjelekkel jelöltük:
Az Újszövetségbe fogsz eljutni, ahol az Úr angyala éppen Jézus közelgő születését jelenti be Józsefnek.
Míg a zsoltáros a bajban Istenhez fordul és az ő kegyelmében bízik, mert ő váltja majd meg Izráelt – az evangéliumban az Úr angyala tulajdonképpen ugyanezt mondja el Jézusról. Milyen szinonima szerepel a megváltani szó helyett ebben a versben?
A szót írd be a Táblázat 17. oszlopába.
(18) Dal: Várlak, Istenem (Zsolt 130)
A Zsolt 130 középső részében a zsoltáros eljut a bizalomig. Higgyünk mi is abban, hogy ha nehézségek érnek is, Isten továbbra is törődik velünk, együttérzően osztozik velünk a bajban, és munkálkodik a megváltásunkon.
Hallgasd meg ezt a megzenésített zsoltárt (https://www.youtube.com/watch?v=gIprCb8TyVk). Az egyik versszakban így mutatnak rá Jézusra, aki miatt bátran bízhatunk abban, hogy Isten végig megőriz minket:
Mert örök, teljes _____
Van a feltámadott Krisztusban!
A hiányzó szót írd be a Táblázat 18. oszlopába.
(19) Zsolt 131 – Alázat és megnyugvás
A bűnvallás után a zsoltáros megtapasztalja Isten kegyelmét, ami alázattal és megnyugvással tölti el.
A Zsolt 131-ben Dávid elutasítja azt, hogy „túl nagy és elérhetetlen” dolgokra törekedjen – ami napjainkban minket is könnyen magával sodor. Csakhogy ez az örök elégedetlenség, nyugtalanság útja, ami végül felfuvalkodottsághoz vezet. Ehelyett Dávid az alázat és belső békesség útját választja.
Igazán akkor éljük jól az életünket, ha azt fogadjuk el jónak, amit Isten jónak mond. Elfogadjuk, hogy teremtmények vagyunk, Isten szeretett teremtményei, és nem próbálunk mi uralkodni és irányítani. Elfogadjuk az Istentől kapott identitásunkat a gyengeségeinkkel együtt, és nem törekszünk elérhetetlen dolgok után. Akkor „valósítjuk meg” igazán önmagunkat, ha napról napra Krisztusban növekszünk. Ez a belső öröm és békesség, a csendes erő és elégedettség útja.
A zsoltáros az egyik versben az Istenbe vetett bizalomra utal, ami mindennek a kulcsa. Erre bátorítja Izráel egész népét is. Mi a száma ennek a versnek? A vers számát (betűkkel kiírva) írd be a Táblázat 19. oszlopába.
(20) Dal: Bízzál örökké (Zsolt 131)
Hallgasd meg ugyanennek a zsoltárnak a feldolgozását (https://www.youtube.com/watch?v=-8dREGN_8QE), amelyben elhangzik:
Bízzál, Izráel, az Úrban,
Bízzál örök _____
A kihagyott szót írd be a Táblázat 20. oszlopába.
3. HETI FELADVÁNYOK (11.–15.)
Miközben a vándor felfelé tart az útján, a középső zarándokénekekben Isten korábbi nagy tetteiről, az emberi életről, és az Istentől megáldott, boldogító életvezetésről gondolkodik.
(11) Zsolt 126 – Hatalmas dolgot tett velünk az Úr!
Teljesen kizárt! Lehetetlen! Vagy mégis igaz? Csakugyan szabadok vagyunk? Isten tényleg megtette ezt értünk?
Mint egy álom, olyan lehetett, amikor Isten elképzelhetetlen csodákkal váratlanul jóra fordította népének a sorsát – megszabadítva őket a végtelenül hosszúnak tűnő egyiptomi vagy a babiloni fogságból. A zsidó nép többször megtapasztalta a szabadítás nagy örömét, amiről a Zsolt 126 így ír: „olyanok voltunk, mint az álmodók”.
Az életünket élhetjük Isten nagylelkű tetteire és ígéreteire adott válaszként: hálával, örömmel és reménységgel. Minél többet gondolkodunk csodálatos személyén és hatalmas múltbeli tettein, annál jobban átjárja az életünket a hála és az öröm. Ha pedig sorra vesszük ígéreteit, a jövőnkre nézve reménység tölt be minket. Ő hűséges, ezért bátran rábízhatjuk az egész életünket, és még ha sírva indultunk is, ujjongva fogunk megérkezni.
Olvasd el az online Bibliában (https://abibliamindenkie.hu/) a Zsolt 126-t. Az 1. vers után több apróbetűs kereszthivatkozást fogsz látni. Kattints a harmadikra, amelyet az alábbi képen kitöröltünk és kérdőjelekkel jelöltünk:
Egy ószövetségi próféta könyvébe fogsz eljutni, aki szintén arról szól, hogy amikor majd Isten jóra fordítja népének sorsát, és kiváltja (megszabadítja) őket, mennyire boldogan térnek majd haza. A versen belül három kifejezés is utal a boldogságukra: „ujjongva”; „_____ koszorúzza”; és „boldog örömben lesz részük”. Milyen szót hagytunk ki a másodikból? Ezt a szót írd be a Táblázat 11. oszlopába.
(12) Dal: Karod óv, szabaddá tettél
Hallgasd meg az Oázis című dalt (https://www.youtube.com/watch?v=b7qVyrp3f5M). Isten a menedékünk, békességet ad, megújulást, célt és bátorságot. Mindennél többet ér, hogy velünk van, és őrá bízhatjuk a jövőnket. A dalban szerepel ez a sor:
Feladom vágyaim a _____ cserébe
A kihagyott szót írd be a Táblázat 12. oszlopába.
(13) Zsolt 127 – Isten megáldja, ami jót, jó célból és jól teszünk
A Zsolt 127 abból indul ki, hogy Isten munkálkodik: épít és őriz. Kezdettől fogva a teremtett világért és értünk, emberekért munkálkodik. Sőt, arra hív mindannyiunkat, hogy vegyünk részt valami nagyobb építésében és őrzésében – bármilyen tevékenységünkkel (munkával, tanulással, a kapcsolataink építésével, de még a pihenéssel is). Azonban ha Isten nélkül tesszük ezeket, akkor hiábavaló, kimerítő és eredménytelen lesz bármilyen erőfeszítésünk. A túl sok munka pedig még oda is vezethet, hogy elsősorban magunkban bízunk, miközben Isten gondviselésére már nem is számítunk. Bízzunk tehát benne annyira, hogy időt szánunk a pihenésre is.
A város (közösség) és a család boldogsága és biztonsága Isten áldásától függ. Még a legjelentéktelenebbnek tűnő tevékenységünk is akkor lesz áldott – azaz jó, értelmes, felemelő és gyümölcsöző –, ha elsősorban az ő országát építjük az ő dicsőségére, és tőle kapott képességeink legjavát adjuk.
A Zsolt 127,2-ban szerepel, hogy „akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget”. Álmában, vagyis amikor nem tesz semmit. Jézus a Mt 6-ban hasonló gondolatot fogalmaz meg. Az az igazán fontos, hogy mindenekelőtt Isten országát keressük (az ő céljait, ami neki tetsző és szeretetteljes), és az ő igazságát (ami igaz, tiszta és helyes). A szükségleteink miatt (étel, ital, ruházat, illetve a holnap, a jövőnk) egyáltalán nem kell aggódunk vagy törnünk magunkat, mert ezekről Isten gondoskodik, akár „álmunkban” is.
Keresd meg a Mt 6-ban*, hogyan fejezi ki ezt Jézus: „mindezek _____ megadatnak majd nektek”. Ezt a szót írd be a Táblázat 13. oszlopába.
* A választ megkeresheted
- a Bibliában (Revideált új fordítás, RÚF 2014), vagy a
- https://abibliamindenkie.hu/ oldalon. (Amikor már megnyitottad a keresett fejezetet, a jobb felső sarokban lesz egy Olvasási beállítások gomb. Itt beállíthatod, hogy az oldalt pl. versszámokkal és hivatkozásokkal szeretnéd olvasni. Legközelebb már így fog megjelenni J); vagy a
- https://szentiras.eu/RUF oldalon.
(14) Zsolt 128 – Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár
Minden ember boldog vagy áldott akar lenni, és jó életet élni. Egyedül Isten az, aki valóban boldoggá akar minket tenni, és képes is erre. Az egész Biblia az áldás nagy története: Isten megteremti és megáldja az embert, később pedig megáldja Ábrahámot, hogy az ő leszármazottain keresztül áldást hozzon minden embernek a földön.
A Zsolt 128 szerint azok boldogok vagy áldottak, akik Istent tisztelik és az ő útjain járnak, vagyis Isten céljaihoz és terveihez igazítják az életüket. Aki pedig ezen az egyenes, biztos és örök boldogságot adó úton jár, az a munkában és a családi életben is meg fogja tapasztalni Isten áldását. Sőt, meg fogja osztani másokkal is, és így az áldás megsokszorozódik.
Olvasd el ezt a zsoltárt, és egészítsd ki a következő mondatot. Az egyik versben a zsoltáros kétféle áldást említ a családdal kapcsolatban: az egyik a „feleséged”, a másik pedig a „_____”. A szót írd be a Táblázat 14. oszlopába.
(15) Dal: Egyetlen vágyunk
„Sokan építik az életüket mulandó dolgokra, de az élő Isten az egyetlen, aki az életünket biztos alapokra tudja helyezni, (…) és meg tud menteni minket. Ezért a legnagyobb vágyunk, hogy Isten házában lakhassunk életünk idején” – azaz hogy személyes kapcsolatban legyünk vele.
Hallgasd meg ezt a zsoltárfeldolgozást (https://www.youtube.com/watch?v=a7OzvHB6IIo), amelyben elhangzik:
_____ állítottál,
minden bajból kimentettél,
ezért szívem Téged áld!
A kihagyott szót írd be a Táblázat 15. oszlopába.
2. HETI FELADVÁNYOK (6.–10.)
A zsoltáros ismét Istenhez emeli tekintetét, majd hálával idézi fel múltbeli szabadítását. Bízhat benne, rá építheti a jövőjét is, és biztonságban érezheti magát.
(6) Zsolt 123 – Hozzád emelem tekintetemet
A Zsolt 123-ban még fel-feltörnek a vándorban a rossz emlékek: egész népe torkig van a gúnyolódással, lenézéssel és a megaláztatással – amit talán a legnehezebb elviselni. Tudja, hogy egyedül Isten képes őket megszabadítani. Ezért csak rá tekint, hozzá emeli szívét-lelkét, és vár. Várja, hogy könyörüljön rajtuk.
A függőségek korában élünk, és ha nem Istent szolgáljuk, akkor elkerülhetetlenül valami másnak leszünk a rabjai. „Gazdát váltottunk, de rabszolgák maradtunk.” Pedig a szeretet Istene a leghatalmasabb Úr és az egyetlen, akit és akinek jó uralmát érdemes szolgálni.
Olvasd el a zsoltárt. Milyen szót hagytunk ki a következő verséből? „Torkig vagyunk már az _____ gúnyolódásával, a gőgösök gyalázkodásával.”
A szót írd be a Táblázat 6. oszlopába.
A választ megkeresheted
- a Bibliában (Revideált új fordítás, RÚF 2014), vagy a
- https://abibliamindenkie.hu/ oldalon. (Amikor már megnyitottad a keresett fejezetet, a jobb felső sarokban lesz egy Olvasási beállítások gomb. Itt beállíthatod, hogy az oldalt pl. versszámokkal és hivatkozásokkal szeretnéd olvasni. Legközelebb már így fog megjelenni :); vagy a
- https://szentiras.eu/RUF oldalon.
(7) Dal: Hozzád emelem (Zsolt 123)
Hallgasd meg ezt a megzenésített zsoltárt (https://www.youtube.com/watch?v=thj5MYJVbqc). Ahogy az eredeti zsoltárban, ebben a dalban is megemlítik, hogy mint a szolga néz ura kezére, Izráel népe is úgy figyel az Úrra. Várják szabadítását. Az egyik versszak így szól:
Úgy néznek szemeim az Úrra,
Míg rajtunk megkönyörül.
Úgy néznek a mi _____,
Míg rajtunk megkönyörül.
A hiányzó szót írd be a Táblázat 7. oszlopába.
(8) Zsolt 124 – Áldott az Úr, aki velünk volt és megszabadított!
A Zsolt 124-ben Dávid felidézi, hogy milyen komoly veszély fenyegette őket. Nagyon is valóságos volt, hogy ártani akartak nekik és támadták őket. Ebben az elviselhetetlen helyzetben mégsem a kínzó miérteken töpreng. Ehelyett inkább azt az Istent látja, aki megmentette őket. Tudja, hogy elvesztek volna, ha valamilyen hamis istenben bíztak volna. Arra néz, amit már valóban megtapasztaltak, és rendkívüli meggyőződéssel tesz bizonyságot arról, hogy Isten megszabadította őket. Ezért hálával dicsőíti őt.
Olvasd el a Zsolt 124-t. Milyen szót hagytunk ki a következő mondataiból? „A tőr összetört, és mi megmenekültünk. A mi _____ az Úr nevében van, aki az eget és a földet alkotta.”
A szót írd be a Táblázat 8. oszlopába.
(9) Zsolt 125 –Biztonságban vagyunk
A Zsolt 125 a zarándokénekek középső zsoltára. A vándor elérkezik útjának feléhez. Annak ellenére, hogy Izráel milyen sokszor élt elnyomás alatt, Isten hűségéről énekel, aki védi és megtartja a benne bízókat.
A hívő ember élete ugyanolyan törékeny, mint bárki másé. Amikor megpróbáltatással, szenvedéssel találkozunk, hívőként is könnyen meginoghatunk. Úgy tűnhet, mintha Isten elhagyott volna minket, vagy mintha mégsem ő irányítana mindent, és mintha a gonosz győzedelmeskedne. De miután ezzel szembenézünk, a zsoltároshoz hasonlóan dönthetünk úgy, hogy földi tapasztalataink ellenére továbbra is bízunk Isten szeretetében és gondoskodásában. Isten terve jó, és azt be is fogja teljesíteni. Ő hűséges, és nem mond le rólunk. Történjék tehát bármi, feltétel nélkül bízhatunk benne és ígéreteiben. Örökre biztonságban vagyunk.
Olvasd el a Zsolt 125-t. Milyen szót hagytunk ki az alábbi sorából?
„Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a _____ hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll.”
A hiányzó szót írd be a Táblázat 9. oszlopába.
(10) Dal: Bízom benned
Hallgasd meg a Végtelen folyó című dalt (https://www.youtube.com/watch?v=Hoe6ZlFJ4WQ), amely szintén arról szól, hogy bármi is jön, Jézusban bízhatunk.
A kétség közepén Te ott vagy Istenként,
Mert _____ vagy
A kihagyott szót írd be a Táblázat 10. oszlopába.
BEVEZETŐ
Milyen zsoltárokról lesz szó? Mik azok a zarándokénekek? 
Az ókorban a zsidó emberek évente háromszor zarándokoltak el Jeruzsálembe, a szent városba, a nagy vallási ünnepekre (páska, aratás, hálaadás). Sokan messzi tájakról keltek útra a kb. 800 méter magasan fekvő fővárosba, de akármilyen irányból indultak is, sok emelkedőn át vezetett az út. Jeruzsálembe érve pedig ismét felfelé haladtak a templomhegyre, az Úr hegyére, Isten házához (Ézs 2,3), hogy végül a Templomban megérkezzenek Isten jelenlétébe, találkozzanak vele. Itt az egész népükkel való összetartozást is átélhették. Miközben a vándorok a jeruzsálemi templom felé tartottak, valószínűleg egymás után 15 zsoltárt énekeltek, amelyeket ma is olvashatunk A zsoltárok könyvében (Zsolt 120–134). Ezek az úgynevezett zarándokénekek, azaz a fölmenetel énekei, vagy a lépcsők (régiesen grádicsok) énekei.
Az Ószövetség népének – Ábrahámnak és az ősatyáknak, Mózesnek és a választott népnek – alapvető élménye volt a vándorlás, az úton lét, sőt nemegyszer kellett az otthonuktól távol, száműzetésben élniük. Sokszor átélték, hogy „idegenek és jövevények a földön”, és „egy jobb haza után vágyakoztak, mégpedig mennyei után” (Zsid 11,13.16). Mózes így biztatta őket: „Istenetek, az Úr, aki előttetek jár, harcolni fog értetek éppúgy, ahogyan Egyiptomban tette értetek, szemetek láttára. A pusztában is láthattad, hogy egész úton, amelyen jártatok, úgy vitt téged Istened, az Úr, ahogy a fiát viszi az ember, míg el nem érkeztetek erre a helyre.” (5Móz 1,30–31)
A 15 zarándokének egy lelki utazás története is
Minden egyes zsoltár leír valamit abból, ami ezen az úton történik a vándorokkal és bennük. Képzeljük el, ahogy ezeket a zsoltárokat énekelték. Miközben minden lépésükkel egyre közelebb kerülnek a gyönyörű Jeruzsálemhez, egy lelki utat is megtesznek. Mindegyik ének egy-egy lépcsőfokot jelképez felfelé az úton: a Sion hegye felé és egyben Isten felé is. A zsoltárok éneklésével lelkileg is egyre közelednek Istenhez: felemelik hozzá a szívüket, lelküket, egész lényüket.
Isten hívására indultak el, majd lassan kezdenek távolodni a megszokott hétköznapjaiktól, és szívük egyre nyitottabbá válik. Menet közben Istent keresik, rá figyelnek. Gondolkodásuk elmélyül és letisztul. Elkezdik másként látni az életüket, és sok minden átértékelődik, gyógyul, a helyére kerül. Átgondolhatják a múltjukat, jelenüket és jövőjüket. Honnan indultam, ki vagyok most, és hová tartok? Mennyi jót kaptam már Istentől, és hogyan volt mindig mellettem a küzdelmeimben? Hol tartok most? És mi mindent ígért még a jövőmre nézve?
Élményeken és kalandokon, pusztaságokon és próbatételeken át közelednek az úti céljukhoz, de életbevágó felismerések is várják őket. Türelmetlenség és örömteli várakozás, bizonytalanság és remény, veszély és megmenekülés, fáradtság és friss lelkesedés, kilátástalanság és hit váltják egymást. Mélyen megtapasztalják azt is, hogy Isten nem a távolból figyeli őket, hanem úgy viseli gondjukat, vezeti és védelmezi őket, hogy mellettük van, sőt együtt vándorol velük. Közben vigasztalást, reménységet, iránymutatást, bátorítást és erőt kapnak tőle. Amikor pedig végre megérkeznek az ünnepre, hála és belső békesség tölti el őket, és népük közösségében új emberekként örvendezve dicsérik Istent.
Mi is tekinthetjük egész földi életutunkat egyfajta vándorútnak. Tulajdonképpen úton vagyunk egész életünkben, Isten országának kiteljesedése felé közeledünk.
Tarts velünk, vándoroljunk el együtt Jeruzsálembe a zsoltárokkal!
_________
A játék anyaga Eugene Peterson Kitartó követés és Dér Katalin A zsoltárok misztériuma című könyvére épül. A logóval ellátott illusztrációkat a BibleProject videóiból vettük.
-
HETI FELADVÁNYOK (1.–5.)
Az 5 kérdésre 5 szó lesz a válasz minden héten. A megfejtéseket írjátok majd be egymás után a mellékelten küldött Táblázat oszlopaiba.
Isten folyamatosan hív és vár minket. A zarándokénekek egész sorozatát tekinthetjük válasznak erre a hívásra.
A játék első hetében azt nézzük meg, mi indítja el a vándort a Jeruzsálembe vezető úton Isten felé, milyen ígéretet kap Istentől, és hogyan örvendezhet mindannak már útközben is, ami az út végén vár rá.
(1) Zsolt 120 – Az első lépés
A 120. zsoltár (Zsolt 120) a legelső zarándokének. A zsoltáros még távol van Istentől, és nyomorúságosnak látja a helyzetét, mert otthonától távol, pogányok között kell élnie idegen földön, száműzetésben. Hazug, erőszakos és rosszindulatú idegenek veszik körül, akik gyűlölik a békességet és támadják. Gondolatait még mindennapi életének rossz élményei és a sérelmei uralják. Tele van keserűséggel és panasszal.
Talán ekkor felismeri, hogy hazugság az, amit ez az idegen világ hirdet: hogy Isten nem létezik, vagy ha mégis, akkor nem törődik velünk. Az élet sokkal több annál, mint amit most közvetlenül maga körül lát. Gondolatban így kezd elfordulni ettől az istentelen és ellenséges világtól. Istenhez vágyik, valami többre, jobbra, és hozzá kiált segítségért. Elhatározza, hogy útnak indul. Ezzel megteszi az első lépést, elkezd Isten felé közeledni.
Ezután kezdheti majd el felkutatni, hogy Isten mit mond róla, a múltjáról, a jelenlegi helyzetéről, a környezetében élő emberekről, és a jövőjéről: arról, hogy ezentúl hogyan élheti azt az életet, amelyre Isten valójában teremtette.
Olvasd el A zsoltárok könyvében* a 120. fejezetet (Zsolt 120). A szerző nehéz körülmények között fordul Istenhez. Milyen szó utal az alábbi versben a zsoltáros bizalmára, hogy Isten meg fogja őt segíteni? „Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltok, és ő _____ engem.”
A kihagyott szót írd be a mellékelten küldött Táblázat 1. oszlopába.
(2) Dal: Szemeimet a hegyek fölé emelem (Zsolt 121)
A legelső zarándokének elindította a vándort az Isten felé vezető úton. Kilépett a pogány környezetből, lelkileg is kezd kiszabadulni és távolodni az ott elszenvedett megaláztatásoktól.
Azonban aki útra kel, szinte azonnal találkozhat veszélyekkel, nehézségekkel. Isten soha nem ígéri, hogy nem keveredhetünk bajba. De azt igen, hogy bármi történjék is menet közben, ő soha nem hagy cserben. Nem számít, milyen veszélyek között járunk.
Hallgasd meg a Zsolt 121 egy feldolgozását (https://www.youtube.com/watch?v=ACcSSdfJ0xM). A vándor felemeli tekintetét, felfelé néz Istenre. Ezt hittel ki is mondja, és ezzel emeli fel hozzá a szívét, lelkét, egész lényét.
Igazi segítséget nem a teremtett dolgoktól (hegyekről) vár, hanem a teremtő Istentől. Ő az életünk őrzője, egyedül benne bízhatunk:
Szemeimet a hegyek fölé emelem, onnan jön az én segítségem.
Erős váram, szabadító Istenem, Benne bízom, ő a _____.
A kihagyott szót írd be a Táblázat 2. oszlopába.
(3) Zsolt 121 – Az Úr védelmez téged
A Zsolt 121-ben tehát az utazó Istenre bízza magát, akiről tudja és többször meg is vallja a zsoltárban, hogy az Úr megőrzi.
Ezután nap mint nap felfedezheti Isten szeretetének, jelenlétének, védelmének a jeleit. Isten mellette volt, amikor útnak indult. Mellette van az úton s mindvégig megtartja, és örömmel fogja várni akkor is, amikor majd célba érkezik.
Keresd meg a Zsolt 121-et az online Bibliában (https://abibliamindenkie.hu/) A 3. vers után egy apróbetűs kereszthivatkozást fogsz látni, amelyet az alábbi képen kitöröltünk és kérdőjelekkel jelöltünk:
Kattints rá! Egy ószövetségi próféta könyvébe fogsz eljutni, aki itt arról ír, hogy Isten hogyan öntözgeti és őrzi a bort adó szőlőt, hogy senki se bánthassa. Minek nevezi magát az Úr ebben a versben? „Én, az Úr vagyok a _____”. A hiányzó szót írd be a Táblázat 3. oszlopába.
(4) Zsolt 122 – Az Úr házába megyünk!
Egy utazás vagy zarándokút mindig különleges esemény. A Zsolt 122-ben a vándor először visszagondol arra, mennyire örült, hogy végre eljut a gyönyörűszép Jeruzsálembe. Most ennek képe jelenik meg előtte, de talán még az eljövendő tökéletes, mennyei városé is. Örvendezve gyönyörködik a Templomban, az Úr házában, ahol a legmélyebben tapasztalják majd meg, hogy Istenhez tartoznak, aki nemcsak megteremtette, hanem megváltotta őket, és folyamatosan gondjukat viseli. Erre a legtermészetesebb válasz az, hogy az egész nép együtt ünnepelve, hálával dicséri őt, és egymásra is áldást mondanak.
Olvasd el a Zsolt 122-t. Hogyan áldja meg a zsoltáros Jeruzsálemet az alábbi versben? 
„Legyen _____ falaidon belül, legyen boldogság palotáidban!”
A kihagyott szót írd be a Táblázat 4. oszlopába.
(5) Dal: Isten új életre hív!
Hallgasd meg ezt a dalt (https://www.youtube.com/watch?v=NoCzn6Ek-y8), amelyben elcsüggedve, szintén nehéz helyzetből kelnek útra a szabadító Isten felé, aki új életre hív. A dal így kezdődik:
Hatalmas Istenem, ki szent szavaddal teremtesz!
Te hívsz, én _____
A hiányzó szót írd be a Táblázat 5. oszlopába.
A válaszokat nem kell beküldeni – egyelőre csak írjátok be a kért 5 szót a Táblázat első öt oszlopába.
(A játék végső – beküldendő – megfejtéséhez majd csak az 5. héten adjuk meg az infót.)
______________________
* A választ megkeresheted
- a Bibliában (Revideált új fordítás, RÚF 2014), vagy a
- https://abibliamindenkie.hu/ oldalon. (Amikor már megnyitottad a keresett fejezetet, a jobb felső sarokban lesz egy Olvasási beállítások gomb. Itt beállíthatod, hogy az oldalt pl. versszámokkal és hivatkozásokkal szeretnéd olvasni. Legközelebb már így fog megjelenni J); vagy a
- https://szentiras.eu/RUF oldalon.